– Megbántottalak? – kérdezte Tyrion a takarító fiút. – Megparancsolták, hogy ne beszélgess velem? Netán egy t?rpe megdugta az anyád? – Erre sem kapott választ. – Hová megyünk? Ezt igazán elmondhatnád. – Jaime említette a Szabad Városokat, de pontosan egyiket sem nevezte meg. – Braavosba? Tyroshba? Myrbe? – Tyrion szívesebben ment volna Dome-ba. Myrcella id?sebb Tommennél és a dorne-i t?rvények szerint ?t illeti a Vastrón. Segíthetnék neki érvényesíteni a jogait, ahogy Oberyn herceg is sugallta.
Oberyn azonban meghalt, a fejét véres masszává zúzta Ser Gregor Clegane páncélos ?kle. és a V?r?s Vipera ?szt?nzése nélkül Doran Martell vajon fontolóra venne egyáltalán egy ilyen kockázatos ?sszeesküvést? Lehet, hogy inkább láncra verne, és visszaadna drága n?vérkémnek. Talán a Fal biztonságosabb volna. Az ?reg Medve Mormont azt mondta, az éjjeli ?rségnek szüksége volna olyan emberekre, mint Tyrion. Lehet, hogy Mormont is halott. Mostanra talán már Slynt a parancsnok. A mészáros fia pedig biztosan nem felejtette el, ki küldte a Falra. Valóban azzal akarom t?lteni életem hátralév? részét, hogy sózott húst és zabkását zabálok gyilkosok és tolvajok társaságában? Nem mintha élete hátralév? része olyan hosszú lenne, Janos Slynt err?l biztosan gondoskodna.
A hajósinas megnedvesítette a kefét, és folytatta a súrolást.
– Jártál valaha a lysi ?r?mházakban? – érdekl?d?tt a t?rpe. – Az lehet a hely, ahová a szajhák mennek? – Nem jutott eszébe a szajha valyr nyelven, de egyébként is kés? lett volna. A fiú beledobta a keféjét a v?d?rbe, és távozott.
A bor teljesen eltompította. Már a mestere térdén megtanult nemes valyrul, bár az, amit a Kilenc Szabad Városban beszéltek... nos, valójában nem is egy nyelvjárás volt, hanem kilenc, melyek jó úton haladtak afelé, hogy egyszer kül?n nyelv váljék bel?lük. Tyrion tudott egy keveset braavosiul, és makogott valamennyit Myr nyelvén is. Tyroshiul tudta szidalmazni az isteneket, csalót kiáltani és s?rt rendelni, k?sz?nhet?en egy zsoldosnak, akit még a Sziklán ismert. Dorne-ban legalább beszélik a k?z?s nyelvet. A dorne-i ételekhez és a dorne-i t?rvényekhez hasonlóan a dorne-i beszédet is Rhoyne ízei f?szerezték, de azért meg lehetett érteni. Igen, Dorne való nekem. Bemászott az ágyba, és úgy dédelgette ezt a gondolatot, akár egy gyermek a babáját.
Az alvás sosem ment k?nnyen Tyrion Lannistemek, a hajó fedélzetén pedig szinte teljesen elkerülte, bár id?nként sikerült annyi bort innia, hogy egy id?re kiüsse magát. Legalább nem álmodott. így is túl sok álmot látott egy ilyen apró élethez képest. és akkor is ostobaságokat: szerelem, igazság, barátság, dics?ség. Meg azt, hogy magas vagyok. Most már tudta, hogy mindez elérhetetlen távolságba került. Azt viszont nem, hová mennek a szajhák.
?Ahová a szajhák mennek”, mondta az apja. Az utolsó szavai, és micsoda szavak! A számszeríj megpendült, Tywin nagyúr visszahuppant az ül?kére, Tyrion Lannister pedig nemsokára már Varys oldalán lépdelt a s?tétben. Valahogy visszamászott a járatban, megtette a kétszázharminc létrafokot odáig, ahol narancssárga zsarátnokok izzottak egy vassárkány szájában. Semmire sem emlékezett bel?le. Csak a számszeríj hangjára, és apja felnyílt beleinek b?zére. Még halálában is talált rá módot, hogy szarjon rám.
Varys végigvezette a járatokon, de egy szót sem beszélgettek, amíg ki nem értek a Feketevíz mellé, ahol Tyrion megnyert egy csatát, és elvesztett egy orrot. A t?rpe csak itt fordult szembe az eunuchhal.
– Meg?ltem az apámat – k?z?lte olyan hangsúllyal, mintha csak azt mondaná, beüt?tte a lábujját.
A suttogók mestere kolduló barátnak ?lt?z?tt, durva sz?vés?, molyrágta, barna k?penyét csuklya egészítette ki, amely eltakarta k?vérkés arcát és kerek, kopasz fejét.
– Nem kellett volna felmásznod azon a létrán – mondta korholó hangsúllyal.
?Ahová a szajhák mennek.” Tyrion figyelmeztette az apját, hogy ne mondja ki ezt a szót. Ha nem l?ttem volna, látja, hogy csak üres fenyegetés az egész. Kivette volna a számszeríjat a kezemb?l, ahogy egykor Tyshát is kivette a karomból. éppen fel akart állni, amikor lel?ttem.
– Shaet is meg?ltem – vallotta be Varysnak. – Te is tudtad, mi volt.
– Valóban. Azt viszont nem tudtam, apám mi volt.
Varys halkan kuncogott.
– Most már tudod.
Az eunuchot is meg kellett volna ?ln?m. Még egy kis vér a kezén, mit számít? Nem tudta volna megmondani, mi tartotta vissza a t?rét. Nem a hála. Varys megmentette ?t a hóhér pallosától, de csak mert Jaime kényszerítette. Jaime... nem, jobb, ha nem gondolok Jaimere.