Sárkányok tánca

Régi, viseltes zekét ?lt?tt arra az esetre, ha az unokahúga még egy kupa bort l?ttyintene az arcába, de a kard?vét a szék támláján hagyta. Csak a Királyi Test?rség lovagjai viselhettek fegyvert Tommen jelenlétében.

 

Ser Boros Blount volt szolgálatban a gyermekkirály és anyja mellett, amikor Ser Kevan belépett a királyi lakosztályba. Blount lakkozott páncélt viselt fehér k?penyt és félsisakot. Nem festett valami jól. Boros arca és hasa jól láthatóan meghízott az elmúlt id?szakban, és a színe sem volt egészséges. A falnak d?lve figyelt, mintha már az állás is túl nagy er?feszítést okozna számára.

 

Az ételt három novicia szolgálta fel, tizenkét és tizenhat év k?z?tti, jó családból származó, kit?n? nevelést kapott lányok. Puha, fehér gyapjúruhájukban egyik ártatlanabbnak és légiesebbnek t?nt, mint a másik, a f?septon mégis ragaszkodott hozzá, hogy egyik sem t?lthet hét napnál hosszabb id?t Cersei mellett, kül?nben a királyn? megrontja ?ket. Rendben tartották a ruhásszekrényt, fürd?t készítettek, bort t?lt?ttek, és minden reggel ágynem?t cseréltek. Egyikük minden éjjel a királyn? ágyában aludt, hogy biztosan ne legyen más hálótársa; a másik kett? a szomszédos szobában lakott egy septával, aki felügyelt rájuk.

 

Egy nagyon magas és vékony, himl?helyes lány kísérte be a királyhoz. Cersei azonnal felállt amikor megpillantotta nagybátyját, és lágyan arcon csókolta.

 

– Drága nagybácsi! Olyan jó, hogy velünk vacsorázol! – A királyn? olyan visszafogottan ?lt?z?tt fel, mint egy matróna, s?tétbarna ruháját a nyakáig ?sszegombolta, borotvált fejét z?ld, kapucnis palást takarta. A sétája el?tt aranykoronával a fején kérkedett volna kopaszságával. – Gyere, foglalj helyet! Kérsz egy kis bort?

 

– Csak egy kupával. – Még mindig gyanakodva leült.

 

Egy szepl?s novicia f?szeres bort t?lt?tt a kupájukba.

 

– Tommen azt mondta, Tyrell nagyúr újjá akarja építeni a Segít? Tornyát – mondta Cersei.

 

Ser Kevan bólintott.

 

– Az új torony kétszer olyan nagy lesz, mint a leégett.

 

Cersei felnevetett.

 

– Hosszú lándzsák, magas tornyok... Tyrell nagyúr utalni akar valamire?

 

Kevan ezen elmosolyodott. Jé, hogy még emlékszik, hogyan kell nevetni. Amikor megkérdezte unokahúgát, megvan-e mindene, a királyn? így felelt:

 

– Jó bánásmódban van részem. A lányok kedvesek, és a jó septák gondoskodnak róla, hogy mindig elmondjam az imáimat. De ha egyszer bebizonyosodik az ártatlanságom, szeretném, ha újra Taena Merryweather lenne mellettem. Elhozhatná a fiát is az udvarba. Tommennek szüksége van maga k?rül más fiúkra, nemesi származású barátokra.

 

Méltányolható kérés volt, Ser Kevan nem látta okát, miért ne teljesíthetné. Maga gondoskodik a Merryweather fiúról, míg Taena úrn? csatlakozik a Casterly-hegyre induló Cerseihez.

 

– A tárgyalás után érte küldetek – ígérte.

 

A vacsora marhahúsos árpalevessel kezd?d?tt, amit fürj k?vetett, majd egy csaknem három láb hosszú sült csuka répával és gombával, valamint rengeteg forró kenyérrel és vajjal. Ser Boros megkóstolt minden ételt, amit a király elé raktak. Lealacsonyító feladat a Királyi Test?rség lovagja számára, de Boros talán nem is lett volna képes ennél t?bbre mostanában... mindenesetre b?lcs utasításnak t?nt Tommen bátyjának halála után.

 

Ser Kevan már rég nem látta ennyire boldognak a királyt. Tommen a levest?l az édességig egyfolytában kismacskái tetteir?l mesélt, mik?zben apró haldarabokkal etette ?ket a királyi tányérról.

 

– A rossz macska múlt éjjel ott volt az ablakom el?tt – k?z?lte Kevannal –, de Ser Karom ráfújt, mire elmenekült a tet?k?n át.

 

– A rossz macska? – kérdezte Ser Kevan szórakozottan. Milyen aranyos kisfiú!

 

– Egy ?reg, fekete kandúr, tépett füllel – felelte Cersei. – Mocskos, f?rtelmes jószág. Egyszer megkarmolta Joffot. – Elfintorodott. – Tudom, hogy a macskák pusztítják a patkányokat, de ez... állítólag a hollókat is megtámadta a ketrecben.

 

– Majd megkérem a patkányirtókat, hogy állítsanak csapdát neki. – Ser Kevan még soha nem látta az unokahúgát ilyen szelídnek, csendesnek és illedelmesnek, ?rült neki, ugyanakkor el is szomorította. Kioltották a lángját, pedig olyan fényesen izzott. – Nem kérdeztél a testvéredr?l – mondta, mik?zben a krémes süteményre vártak. A krémes sütemény a király kedvence volt.

 

Cersei felemelte az állát, z?ld szeme megvillant a gyertyafényben.

 

– Jaimer?l? Kaptál róla hírt?

 

– Nem. Cersei, talán nem ártana felkészítened magad a...

 

– Ha meghalt volna, tudnám. Együtt j?ttünk világra, nagybácsi. Nem menne el nélkülem. – Ivott egy korty bort. – Tyrion elmehet, amikor csak akar. Gondolom, róla sem kaptál hírt.

 

– Mostanában senki nem próbált nekünk t?rpefejet eladni.

 

A királyn? bólintott.

 

– Nagybácsi, kérdezhetek valamit?

 

– Amit csak akarsz.

 

George R. R. Martin's books