A lány túlságosan jól fogadta kiábrándultságát.
– Ha nagyuram jobban szereti a fiúkat, gondoskodom róla, hogy várja egy az ágyában.
Nagyurad jobban szeretné a feleségét. Nagyurad jobban szeretne egy Tysha nev? lányt.
– Csak ha tudja, hová mennek a szajhák.
A lány ajka megfeszült.
Megvet engem, j?tt rá Tyrion, de nem jobban, mint én saját magamat. Nem volt kétsége afel?l, hogy már rengeteg olyan n?vel hált, akik a látványától is undorodtak, de legalább volt bennük annyi tartás, hogy vonzalmat színleljenek. Némi ?szinte megvetés még üdít? is lehet, akár egy kis fanyar bor a túl sok édes után.
– Meggondoltam magam, mégis várj rám az ágyban. Ha lehet, meztelenül, túl részeg leszek hozzá, hogy a ruháddal bajlódjam. A szádat tartsd csukva, a combodat pedig nyitva, és nagyszer?en ki fogunk j?nni egymással. – Gúnyosan kacsintott, abban reménykedve, hogy belekóstolhat a lány félelmébe, de csak undort kapott. Senki nem fél egy t?rpét?l. Még Tywin nagyúr sem félt, hiába tartott Tyrion egy számszeríjat a kezében. – Szoktál ny?gdécselni, amikor basznak? – kérdezte az ágymelegít?t.
– Ha nagyuramnak úgy tetszik.
– Lehet, hogy a nagyurad megfojt, mert neki úgy tetszik. így bántam el az utolsó szajhámmal is. Szerinted a mestered tiltakozna? Biztosan nem. Száznyi hozzád hasonló szolgálója akad, bel?lem viszont csak egy van. – Elvigyorodott, és ezúttal megkapta a félelmet, amire vágyott.
Illyrio egy nagy, párnázott székben terpeszkedett, és egy fatálból csíp?s paprikát és gy?ngyhagymát majszolt. Homlokát verejtékcseppek p?tty?zték, malacszeme fényesen csillogott k?vér arca f?l?tt. Az ékk?vek táncra keltek, amikor megmozdította a kezét; ónix, opál, tigrisszem, turmalin, rubin, ametiszt, zafír, smaragd, gagát, jáde, fekete gyémánt és egy z?ld igazgy?ngy. A gy?r?ib?l évekig elélhetnék, mélázott Tyrion, bár ha meg akarnám szerezni ?ket, szükségem volna egy bárdra.
– Foglalj helyet, apró barátom – intette k?zelebb Illyrio.
A t?rpe felmászott az egyik székre. Túlságosan nagy volt számára, a párnázott trónt nyilvánvalóan a tanácsos hatalmas hátsójához méretezték, és a masszív lábak is azt a célt szolgálták, hogy megtartsák Illyrio súlyát. Tyrion Lannister az egész életét egy hozzá képest túlságosan nagy világban élte le, de Illyrio Mopatis villájában ez az aránytalanság egészen groteszk méreteket ?lt?tt. Egér vagyok a mamut barlangjában, t?n?d?tt, bár ennek a mamutnak legalább jó a borospincéje. Már a gondolatra is megszomjazott, r?gt?n kért is bort.
– Megnyerte a tetszésedet a lány, akit küldtem? – érdekl?d?tt Illyrio.
– Ha lányt akartam volna, kérek egyet.
– Ha nem tudott megfelel?en...
– Mindent megtett, amit kértem t?le.
– Ebben reménykedtem. Lysben képezték ki, ahol m?vészetté fejlesztették a szerelmet. A király felettébb élvezte a társaságát.
– én királyokat ?l?k, nem hallottad? – mosolyodott el Tyrion gonoszul a kupája pereme f?l?tt.
– Ahogy gondolod. Lássunk hozzá az ételhez. – Illyrio tapsolt, és már siettek is be a szolgálók.
Kagylóból és ?rd?ghalból készült er?levessel kezdték, valamint hideg citromlevessel. Aztán mézben pácolt fürj k?vetkezett, báránygerinc, libamáj v?r?sboros mártással, vajas paszternák és szopós malac. Tyrionnak már az ételek látványától is felfordult a gyomra, de udvariasságból leer?szakolt egy kanál levest, és onnantól már nem volt megállás. Lehet, hogy a szakácsn?k ?regek voltak, és k?vérek, de értették a dolgukat. Soha nem evett ilyen jót, még a királyi udvarban sem.
Mik?zben egy fürjcsontot szopogatott, a reggeli gy?lésr?l kérdezte Illyriót. A k?vér tanácsos megvonta a vállát.
– Keleten gondok vannak. Astapor elesett, akárcsak Meereen. A ghisi rabszolgavárosok már akkor is ?regnek számítottak, amikor a világ még fiatal volt – A szopós malacot el?re felszeletelték. Illyrio vett magának egy darab ropogós b?rt, belemártotta a szilvaszószba, és a kezéb?l megette. – A Rabszolga-?b?l messze van Pentostól.
Tyrion a kése hegyére t?z?tt egy libamájat. Nincs még egy olyan átkozott ember, mint a rokongyilkos, mondta magában, de egyre jobban kezdem megkedvelni ezt a poklot.
– Valóban – bólintott Illyrio –, de a világ egy nagy háló, és az ember nem érinthet meg egyetlen szálat sem anélkül, hogy a t?bbi meg ne rezzenne. Még egy kis bort? – Illyrio bekapott egy paprikát. – Nem, inkább valami jobbat! – újra tapsolt.
A hangra belépett egy szolga, letakart tállal a kezében. Tyrion elé helyezte, Illyrio pedig áthajolt az asztalon, hogy levegye a fed?t.